Kedves Látogató!

Szeretettel köszöntünk a magyarországi

Imádság Háza Konferencia oldalán.

Tanúságtételek a 2019-es konferenciáról

1. Tanúságtétel ekcémás kezek gyógyulásáról! (Anikó)


Kedves Testvérek!

Arról szeretnék tanúságot tenni, hogyan gyógyultak a négy hónapja ekcémás kezeim az Imádság Háza Konferencián!

2019. január közepén házimunkát, mosást követően apró, viszkető hólyagok jelentek meg mindkét kézfejemen, amiket sajnos sebesre vakartam. Több orvosnak is megmutattam (a bőrgyógyász ekcémát diagnosztizált), sokféle krémet kipróbáltam, antibiotikumot is kaptam, de egyre rosszabb lett a helyzet. A bőröm több helyen berepedt, s a sebek száma és kiterjedése is növekedett. Ezek egyre inkább megnehezítették a mindennapi életemet, a munkavégzésemet, s az éjszakai pihenésemet.

A konferencia előtti héten már szinte semmilyen krémmel sem tudtam bekenni a kezeimet, mert ahogy rákentem, égni és váladékozni kezdtek a sebek. Kértem az Urat, hogy gyógyítsa meg a kezeimet a konferencia végéig. Május 8-án indítást éreztem arra, hogy térjek vissza a bőrgyógyász által felírt szteroidos kenőcs alkalmazásához. Ezt nagyon nem akartam, de végül bekentem a sebeket és ezt a krémet elviselte az ekcémás rész. Javulást nem tapasztaltam, sőt a pénteki indulás előtt több helyen is szivárgott a vér a kezeimből. Reggel és este kenegettem, de szombaton sem volt jobb a helyzet, ezért közbenjáró imát kértem.

Ekkor az elutasítottságból eredő sérüléseimet gyógyította az Úr, a kezeimen nem vettem észre változást. Szombat este megmutattam a problémás részt egy gyógyszerész testvérnek is abban a reményben, hogy hátha ajánl rá valamit.

Vasárnap reggel szentáldozáskor mélyen megtapasztaltam az Úr jelenlétét. A felekezetközi kerekasztal beszélgetés idején a ragtapaszok leszedése után kezet mostam a mosdóban. Akkor egy testvér meglátta a kezeimet és csúnyának minősítette, majd elmondta, hogy ő nővér volt és speciális termékeket javasolt nekem…

A csendes dicsőítés alatt az Úrra figyeltem, Őt imádtam. Az egyik énekszám végénél arra éreztem indítást, hogy nézzem meg a kezeimet. A cérnakesztyűt felhajtva azt láttam, hogy a jobb kézfejemen a sebek helyén bőr van!!! Gyorsan felvettem az olvasószemüvegemet és az ablakhoz siettem, hogy a fénynél is megnézzem. A jobb kézfejemen a sebek kb. 97 százaléka helyén bőr volt, a bal kézháton, ahol addig a legnagyobb kiterjedésű elváltozás volt, az alsó kb. kétharmadot bőr borította, a felső harmadán még volt egy nagyobb és egy kisebb berepedés.

Hétfő reggelre begyógyultak a jobb karomon, a könyököm környékén lévő bőrproblémák. Szintén hétfőn reggel jöttem rá, hogy az egész konferencia alatt nem éreztem a derekamat, egyszer sem fájt, pedig ezért nem is imádkoztam!!! Amikor először utaztam a héten tömegközlekedéssel és nem kellett cérnakesztyűbe rejtenem a kezeimet, örömömben könnybe lábadtak a szemeim.

A munkahelyemen, ahol a konferencia előtt látták a kollégáim, hogy milyen katasztrofális állapotban voltak a kezeim, többen rákérdeztek, hogy mitől jött így rendbe.

Tegnap este odajött hozzám az egyik idősebb munkatársam, s elmesélte, hogy megérintette a szívét az, amit a kezeim gyógyulásával kapcsolatban mondtam neki, majd sugárzó arccal megvallotta, hogy ő is hisz Istenben és átölelt. Dicsőség az Úrnak minden kegyelméért!

Anikó




2. Az Úr meggyógyította lábamat? (Jutka)


Több hete erősen sántikáltam, mert a bal lábfejemben egy erős gyulladás keletkezett, ami ide-oda vándorolt. Hol itt fájt , hol ott. Ez számomra problémás volt, mert én szervezem a városunkat körülimádkozó Jerikó zarándoklatot, ahol kb. 10 km-t kell gyalogolni. Már itthon is imádkoztak értem a testvéreim, ami jelentős javulást hozott, de nem volt teljes a gyógyulás. Amikor Karcsiék imádkoztak a lábamért, és megdorgálták Jézus nevében ezt a fájdalmat, és elküldték, éreztem, ahogy a testemen át a fejemen keresztül eltávozott valami. Másnap még nem, de harmadnapon feltűnt, hogy milyen könnyű lett a lábam azon a részen, ahol a fájdalom góca volt. Dicsőség Istenünknek, és köszönet minden szolgálónak! A zarándoklatunk holnapután lesz. Én is mehetek. :-) Köszönöm! Isten áldjon meg Mindnyájatokat azért a hatalmas munkáért, amit végeztetek! Testvéri szeretettel: Jutka




3. Más szemszögből...(egy szolgáló testvér)


Szolgálóként nagyon keveset tudtam bent lenni a nagy teremben a programokon. De amikor ott voltam, az Úr nagyon gyorsan "kapott a lehetőségen". Megindító volt számomra Istennek ez a figyelmes, szerető kedvessége! Arra számítottam, hogy csak "beszimatolok kicsit, milyen bent a légkör". Ezt mondtam is a testvéreknek. De minden alkalommal, amikor bementem, a Szentlélek jött, gyorsan, erővel. Bevitt az imába, vagy egy látásba, vagy az örömbe. Máskor mindig kell nekem idő, amíg bejutok Isten jelenlétébe. Sokszor sok időbe telik ez nekem. De most máshogy volt. Az Úr alázattal elfogadta lehetőségeimet, és ilyen módon is gazdagon megáldotta szolgálataimat. Nagyon hálás vagyok!!! Dicsőség az Úrnak! Egy szolgáló testvér




4. A mindent körbevevő szeretet...(Krisztina)


Kedves Testvérek! Ez a kis levél csak részleteimben lesz tanúságtétel, de remélem, hogy közelebb visz bennünket a videókhoz. Felhívásotok csak indító szikra volt, hogy végre leírjam, amit a konferencia, és általa az Atya adott nekem.
Nagyon hálás vagyok azért, hogy elsősorban szeretetet láttam, hallottam és tapasztaltam bárhová fordultam az épületben, akár a színpadra néztem, akár az étterembe mentem, vagy a táskámat kerestem, amely megkerült. Nagy hálás vagyok a szép beszédért és figyelmességért, amelyet a színpadról hallhattam.
Nagyon hálás vagyok Csiszér László testvérért, akinek alázata, szíve, szolgálatáta, egyszerűsége, székelysége és tehetsége egy csokorként van Isten kezében. Ha le kellett volna dönteni Jerikó falait, nekik az is sikerült volna.
Nagyon hálás vagyok, a csodálatos előkészületért, az önkéntesek és szolgálók munkájáért, azért, hogy helyet és alkalmat készítettek arra, hogy Istenre figyeljünk. Két gondolat nagyon erőteljesen bevéste magát a szívembe. Ezt az özvegyasszonyt valószínűleg napjainkban is inkább arra intenénk, hogy hát ilyen a világ, fogadja el, hát ez van. De ez a gondolat mindig valamilyen kényelmi pozicíóból fogalmazodik meg, a közömbösség kényelmes távolmaradásra, csitításra bír, nem is értjük, hogy miért olyan rámenős egy öregasszony, hiszen neki már úgyis mindegy.
De neki nem az, és az Istennek sem az. Egyszer, amikor végolvastam a Bibliát, hogy jobban megismerjem az Istent, hogy jobban rá tudjam bízni magam, akkor az egyik legfőbb jellemzőjeként azt könyveltem el, hogy Ő az, aki törődik az árvákkal és az özvegyekkel. Ilyen az Ő szíve. Neki nem mindegy. És ez a másik gondolat, hogy Jézus szívét értem-e, abból fogalmazom-e meg kéréseimet. A tanítás utáni éjszaka arra kényszerültem, hogy gyakorlatba ültessem a tanítást. Kihívás elé állított a kedves testvérem, aki rettenetes horkolás, fuldoklás közepette aludt, és mi szobatársai, őriztük álmát. Közben kevésbé romantikus és keresztény konferenciához illő gondolatokat táplálva bensőnkbe, fáradtan és szorongva, hogy ma sem lesz alvás...
Mikor már mindenki behunyta szemét és hallgatott, az alvás látszatát színlelve, én le sem feküdtem, mert tudtam, hogy esélytelen ilyen horkolás mellett aludni.
Ott gubbasztottam és elkezdtem imádkozni, hogy Istenem kérlek hallgattasd el, hogy tudjunk végre aludni, és ekkor bevillant a fejembe, hogy mennyivel másabb lenne, hogy nem mint ellenségemért, hanem mint szenvedő testvéremért imádkoznék, hiszen ilyen légszomjjal biztosan nem aludhat jól. Kértem Jézust, hogy adja vissza a pihentető alvást neki, hogy nyissa meg a légútakat, hogy könnyedén vegyen levegőt, és igen nem tagadtam, hogy nagyon nagy szükségem lenne az alvásra.
Elmondtam vagy négyszer kitartásom jeleként, az özvegyasszony példájára emlékezve, és úgy döntöttem, hogy most hagyom, hogy az Úr megtegye az Ő részét. Lefeküdtem. Egy újabba falakat rengető horkanást hallottam, és mielőtt meggondolhattam volna, hogy nem megy ez ilyen gyorsan, arra ébredtem néhány órával később, hogy csend van, és alszom. Majd reggel döbbentem szögeztem le, hogy átaludtuk az éjszakát, és síri csend volt, a tesvérünk nem kapkodta a levegőt. Hazaérkezve a férjem fejfájásra panaszkodott, és mivel nagyon érzékeny az időjárásra, két-három napig is eltart, ha elkezdődik. Megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e érte, másnap ő is arra ébredt, hogy aludt és nem fájt a feje, Isten megóvta a napokig tartó fejfájástól.
Be kell vallanom, hogy a Nagy Dávid Shaliach Rabbi tanítását még emésztenem kell, de ez meg az én feladatom. Nagy öröm látni, hogy zsidó testvérek Jézus Krisztust, Isten fiának ismerik el.
Nagyon tetszett, hogy Istennek van egy saját sófárja. Fiatal zenészekkel foglalkozunk, és már el is meséltem nekik ezt, hogy lámlám Isten is játszik hangszeren. Az egész konferencia alatt az a vágy ordított bennem, hogy Istenem add vissza a művészeket, hozd vissza őket az egyházadba. Színész vagyok. Istennek komoly éveibe, sok pénzébe és egy amerikai vízumba került, hogy 4 év színművészeti után elmagyarázza, nekem, hogy a színház nem ellentétes dolog az ő országával, hogy nem kell a választanom.
Nem ő szedte szét azt és züllesztette le azt, ami a templomban született. Művészként látom azt a hatalmas szakadékot, ami a művészek és az egyház között van. Értetlenkedés, és idegenkedés mindkét oldalról. Éppen ezért nagy ajándék volt Istentől a Lackfi János tanúságtétele az általa írt szöveg és népdallamaink kombinációja. II. János Pál idézi a művészekhez írt levelében Dosztojevszkij "a szépség fogja a világot megmenteni"mondatát, és ez abban a gondolatíívben vállik egésszé, hogy Szent Ferenc az egy pergamendarabkára, miután megkapta stigmáit, hogy "Te vagy a legszebb" Tudom, hogy az Istennek szüksége van ránk, az egyháznak is, még akkor is, ha ez egyelőre csak időnként villan fel.
És nekünk nagyon nagy szükségünk van rátok, az egyházra! Kérlek imádkozzatok a művészekért! Nagyon hálás lennék, ha külön imádkoznátok a Crescendo Nyári Akadémiáért, ahol férjemmel szolgálunk, és a klasszikus zenészek világában igyekszünk Isten szeretetét hirdetni és szolgálni feléjük. http://www.crescendoinstitute.org/hu Nagyon nagyon hálás vagyok! A szeretetért, a hűségért és kitartásért! Áldjon meg benneteket az Úr az Ő gazdagsága szerint! Testvéri szeretettel,
Krisztina




5. A Szentlélek közöttünk lakik (Péter atya)


"EZ AZ!" Végre átéltük, hogy Isten népe felállt itt, Magyarországon és megadta Istennek azt, ami neki méltó: egy végtelenül szerelmes hozzáállást, annak a végtelenül Szerelmes Istennek, aki szeretetből meghalt és feltámadt értünk, és mindig mindent újra és újra nekünk ad önmagából! Az elmúlt hetekben Sienai Szent Katalin gyönyörű imája forgott bennem. Ezért olvastam fel a testvéreknek, amikor csütörtökön imádkozva bejártuk a pécsi Expo Centert a konferencia előtti utolsó este. Bárcsak én is írhatnék, zenghetnék Istennek ilyen gyönyörű szerelmes verset, mint Katalin és a nagy szentek! De most ebben a három napban többek között megértettem azt, hogy Isten az akarja, hogy az Ő szent népe, együtt, egységben legyen olyan szerelmes Őbelé, mint amilyen szerelmes Ő belénk! Nem az a lényeg, hogy én, vagy bármelyikünk milyen most, vagy milyen lehet a jövőben. A lényeg az, hogy milyen Ő! Milyen csodálatos maga Isten! És ezzel együtt az a lényeg, hogy Isten olyan népet akar önmagának kiformálni, amilyen Ő maga! Ő szerelmes menyasszony Egyházat akar! Ő egységes közösséget akar! Isten nem portásokat keres egy intézmény bejáratához, hanem örök uralkodótársakat egy mennyei projekthez! Barátokat, akik egészen közelről ismerik az Ő szívét! De annyira jó a lényeg, hogy bennünk lakik a Szentlélek. Nem kell várnunk semmi plussz jövőbeni élményre. A pünkösd itt van! A csodák ideje itt van! Él Jézus! Él az Ő egyháza! Bármennyi bajunk is van, Ő itt van és szeret! Ő mindent újjá tesz! Ő reményt ad! Ő az, akiről a konferencia és a mottója ezt a csodálatos üzenetet írta a szívünkbe: "Nézzétek! Én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van - nem látjátok?" - mondja az Úr. (Izajás 43, 19)

Végezetül pedig Sienai Szent Katalin imája is lelkesítsen minket, hogy ez a végtelenül csodálatos Isten milyen dicséretet érdemel: "Ó, örök Istenség, ó, örök Háromság, aki az isteni természet egysége által oly sokat érővé tetted egyszülött Fiad vérének váltságdíját! Te, örök Háromság, olyan vagy, mint valami mély tenger, amelyben minél többet keresek, annál többet találok; és minél inkább megtalállak, annál jobban kereslek téged. Te valamiképpen kielégítetlenül elégíted ki a lelket, mivel mélységedben úgy elégíted ki, hogy mindig szomjas és éhes maradjon rád, ó, örök Háromság, s nagyon kívánjon, és vágyódjék látni téged, a világosságot világosságodban. Megízleltem, és láttam az értelem fényével világosságodban a te mélységedet, örök Háromság, és teremtésed szépségét: aztán beléd öltözködve láttam, hogy a képmásod leszek: hiszen nekem ajándékozod magadat, örök Atya, hatalmadból és bölcsességedből, amely bölcsesség Egyszülötted sajátja. A Szentlélek pedig, aki tőled, az Atyától és a Fiútól származik, olyan akaratot adott nekem, amellyel alkalmassá tett arra, hogy szeressek. Hiszen te, örök Háromság, te vagy az Alkotó, én az alkotás: innen tudtam meg, a te megvilágosításod hatására az újjáteremtésben, mit tettél velem egyszülött Fiad vére által, hogy a szeretet rabja lettél teremtményed szépsége miatt. Ó, mélység, ó, örök Háromság, ó, Istenség, ó, mélységes tenger: mi nagyobbat adhatnál nekem magadnál? Te vagy az örökké égő tűz, amely nem hamvad el; te vagy, aki izzásoddal elemészted a lélek minden önző szeretetét. Ismét csak te vagy a tűz, aki minden fagyot felolvasztasz, és fényt gyújtasz a lélekben világosságoddal, amellyel megismertetted velem igazságodat. Ennek a fénynek tükrében ismerlek téged legnagyobb kincsemnek, minden jó felett álló értéknek, boldog jóságnak, kimeríthetetlen jónak, felbecsülhetetlen értéknek: mindennél nagyobb szépségnek, minden bölcsességet meghaladó bölcsességnek: mivel te magad vagy a bölcsesség, te az angyalok kenyere, aki a szeretettől hevítve magadat adtad az embereknek. Te vagy a ruha, amely befedi ruhátlanságomat, jól lakatsz bennünket, éhezőket édességeddel, mivel minden keserűség nélküli édesség vagy. Ó, örök Háromság!"(forrás: olvasmányos imaóra április 29.)




6. ...hála az Úrnak! (egy résztvevő házaspár)


Kedves Testvérek! Hálásan köszönöm a konferencia megszervezését, tavaly és idén is nagyon megérintett a szeretet amellyel fogadtatok minket, és a szervezés is nagyon jól sikerült. Jó volt újra napokig dicsőítésben lenni, együtt keresni Isten arcát, akaratát az életünkre, és nagyobb léptékben is. Nagyon megerősítő volt számomra mindaz, ami az egységen való munkálkodásra buzdított, a tanítások segítettek jobban körvonalazni, hogy hogyan lehet ezt csinálni, és ez békességet hozott a szívembe. Az özvegy és az igazságtalan bíró példabeszédéről szóló tanítás utáni napon a dicsőítés során az Úr az abortuszban meghalt gyermekeket hozta elém. Ők is a mi örökségünk, akikért kiáltanunk kell az Úrhoz! Ugyanezt kapta férjem is a szombat esti imában. Hála az Úrnak az Ő munkájáért! Szeretettel, Egy résztvevő házaspár




7. ...a magyar lélek...(Gergely)


Dicsértessék a Jézus Krisztus! Engem nagyon megérintett Lackfi János és családjának magyar népzenei dallamra alkotott dicsőítése. Ahogy a magyar zene, magyarság, magyar lélek és dicsőítés gondolata munkálkodott bennem, feltettem a kérdést: „Uram, te melyik igével szeretnéd, hogy a magyarok dicsőítsenek téged?”. Az igeszakasz amire kaptam Iz 40,2-5: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert a gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.” Egy hang kiált: „Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.” Elkezdtem imádkozni ezzel az igerésszel és a következő benyomásaim voltak: Arra hív minket az Úr, hogy egyengessük az Ő ösvényét imádságban a hitért. Azért a bizonyos mustármagnyi hitért, amellyel azt mondjuk a hegynek „Omolj le” az leomlik, és a hegyek ormai olyanok lesznek akár a völgy. És ne hagyjunk nyugtot neki, míg helyre nem állítja Jeruzsálem dicsőségét a földön, és minden ember látni nem fogja. Dicsőség az úrnak! Józsa Gergely Őrtüzek Imádságháza




8. ..az Úrnak más terve volt (Judit)


Kedves Testvérek! Nekem is sokat jelentett a konferencia. A Karizmatikus Tanácson elhangzott invitálásotok alkalmával szomorú voltam, mert bár a 2018-as konferenciára a családommal mehettünk, idén szétesett a családunk és semmi esélyt nem láttam arra nézve, hogy részt vegyünk. Egy barátunk szombat reggel 7-re tervezte gyerekeivel a pécsi utazást. A gyerekeimmel 8 körül tanakodtunk, mi legyen az aznapi program, mivel hárman maradtunk apa nélkül és letörtünk, jobban, mint a bili füle. Kiderült, az ismerős családnál még szedelődszködnek a gyerekek, tehát van idő a kisfiamat is rábeszélni, hogy szekszárdi fürdő helyett Pécsre menjünk. (Ő most unalmasnak tart miséket is, korához képest -8 év - ez természetes). Megígértem neki Jézus nevében, hogy talál barátokat és elképzelni sem tudja, milyen jó lesz majd. Elmondtuk a szokásos imádságunkat is és végül beadta a derekát. Hamarosan Pécs felé száguldoztunk a baráti családdal Pintér Béla dicsőítésére és Simi már a kocsiban pajtizott a vele korabeli kisfiúval. Pálma bámulatosan alkalmazkodik bármely korosztályhoz. Simi lelkesedése egész nap tartott a többi pajtival, amit a közös foci és élmények úgy elmélyítettek, hogy este alig akart hazaindulni. A konferencián szinte otthon éreztem magam: az ismerős és baráti testvérek az ország számos részéről jött közösségekből, az atyák, a dicsőítő zenészek, Joci és Zoli, városunkból, és a többi barát gyógyír volt fájdalmas szívemnek. A közbenjáró ima megalapozta a következő időszak kitartását: folyamatosan kértem az Úrtól fejtse ki és végezze el bennem azokat a lépéseket, amire hív. Napi órás szentségimádásaim hatására egyik napról a másikra megérleli bennem Akaratát és mutatja az utat. Minden egyes embertől kaptam oly szót vagy mondatot, amelyet szívembe vésve, ma is előhozok magamba és építő kövekként passzolnak Jézus bennem levő épületéhez. Hálásan köszönöm a szervezést! Hála a dicsőítésnek, hiszen rátaláltam a zászlólengetés lelkületére. Újra fiatalnak érezhettem magam. Dicsőség az Úrnak!!! Szeretettel: Judit




9. ...röviden, tömören :)


Nagyon áldott volt az IHK! Sok kegyelmet és tapasztalatot kaptunk. A szervezés is nagyon profi volt, hála és köszönet nektek! Voltak kisgyermekes ismerősök is, akik nagyon odavoltak a gyerekprogramoktól. Teljesen be tudtak kapcsolódni a szülők, és a gyerekek is jól érezték magukat. Tavaly is voltunk, de mindig szívesen jövünk Pécsre. Tibit is üdvözlöm szeretettel. Legyetek áldottak!




10. ...imáim meghallgatásra találtak (Ildi)


Kedves Szervezők! Köszönjük a rengeteg munkát! A bizalmatokat a Lélekben! Tanúságtétel 1: Minden előadóban az alázatuk volt az a közös pont, ami egy olyan egység megélését tette lehetővé, amit korábban még soha nem tapasztaltam. Jó volt ezt látni és érezni. Sok mindent megtapasztalt matek tanárként és osztályfőnökként már azt csodának éltem meg, hogy eljött velem négy kilencedikes tanítványom. Az IH-n találkozhattam azokkal a szegedi fiatalokkal is, akik osztályom szeptemberi lelkigyakorlatán segítőim lesznek a szervezésben és segítségükkel majd megismerhetik a diákjaim, hogy milyen is egy igazi lelkes dicsőítés. Fantasztikus volt rajtuk azt látni, hogy milyen erővel működik bennük a Lélek. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt láthattam. Bár ők nem „hivatalos, IH-s” közbenjárók voltak, mégis azonnal felajánlották, hogy imádkoznak értem. Minden szavuk szíven ütött és pont nekem szólt. A rengeteg mély üzenet mellett volt egy egyszerű, „látványos” is. E szerint a Jóisten felforrósítja a fülemet, hogy halljam, amit üzen nekem. Tényleg nagyon melegem lett, annak ellenére, hogy addig rettenetesen fáztam. De akkor még nem hallottam semmit. Viszont hazafelé a kisbuszban keresgéltem egy zeneszámot a telefonomon, és sosem az jött be, amit akartam, ezért kikapcsoltam a telefont. De a telefon tovább zenélt, legalábbis én úgy gondoltam. Ezt a számot viszont a többiek a kisbuszban nem hallották, csak én. Hiába kérdeztem a többieket, hogy hallják-e ők is azt, amit én, csak értetlenül néztek, hogy ők ugyan semmit sem hallanak. Kb. öt percig hallottam ezt a dalt. Így végül nem azzal foglalkoztam, hogy ki hallja még, vagy ki nem, hanem azzal, hogy mit is énekelnek. Nem is az ismert dal volt meglepő, hanem az, hogy most végre megértettem, miről is szól ez valójában. Arról, hogy Isten mennyire lángol értem. Nem is tudom, hogy lehetett ilyen buta a szívem, hogy ezt eddig nem értettem. (…mert e lángok, e lángok, mint a tűz lángjai, érted égnek, csak érted égnek az Úrnak lángjai…) Hálás vagyok a férjemnek, amiért eljött, mindenben támogatott, kisbuszt vezetett, szállást, programot intézett, mindig meghallgatott, de legfőképpen azért, mert együtt imádkozott velünk! Imáim meghallgatásra találtak, mert azóta: • nagyobb egységben élünk és imádkozunk a férjemmel • az a fiam, akiért azt imádkoztam, hogy „evangelizátor” legyen, pont az IH ideje alatt döntött úgy, hogy besegít egy lelkigyakorlatot megtartásába csop.vez-ként, pedig korábban eszébe sem jutott volna ilyesmi. (kezdetnek nem rossz) • olyan „lelki projekt” bontakozik ki az iskolámban, amit eddig remélni sem mertem Az Úr szeretete sürget, de már nem rohanok sehová, rábíztam mindent. Tanúságtétel 2: A férjem is lelkesen számolt be IH-s élményéről: Azt mondta, hogy Sameh testvér előadása kapcsán irigykedett azokra az emberekre, akik szemtől-szemben láthatták Jézust és beszélhettek is Vele. Ő is imádkozott azért, hogy lássa Jézust, vagy legalább érezze az érintését. Külön kiemelte, hogy „de nem csak a szívemben akarom érezni, hanem mondjuk úgy, hogy ráteszi a kezét a vállamra, hogy annyira valószerűen érezzem, hogy hátraforduljak, hogy ki az?” Később ő is kért közbenjáró imát, amiről úgy tért vissza, hogy láttam rajta, hogy valami igazán megrendítő élményben volt része. Azt mesélte, hogy az egyik közbenjáró testvér az ima alatt azzal fordult hozzá, hogy egy üzenetet kell átadnia, de ne ijedjen meg. Először nem is értette, hogy mitől kéne, lehetne megijedni. Az üzenet így folytatódott: A testvér megfogta a férjem vállát és azt mondta, hogy Ő most Jézus kérésére, az Ő nevében fogta meg a vállát és Jézus azt üzeni, hogy nagyon büszke rá. Ez annyira megérintette, hogy innentől csak potyogtak a könnyei. Tanúságtétel 3: A tanítványaim, akiket vittünk az IH-ra, pénteken még elég félénknek tűntek, de vasárnapra már sokkal bátrabban vettek részt a dicsőítésekben. Hazafelé ők is azt mondták, hogy a sok szép élmény közül a közbenjáró ima volt a legjobb, mert az személyesen, pont nekik szólt. Hálával és szeretettel: Ildi




11. ...a kiengesztelődés ereje..(Éva)


Nagy ajándék volt számomra az Imádság Háza Konferencia, amelyen harmadszor vettem részt. Két különleges ajándékról szeretnék beszámolni, amit a Jóistentől kaptam. Az egyik azzal kapcsolatos, hogy ebben a tanévben év eleje óta sok küzdelmet vívtam egy pedagógus társammal, aki nagyon nehezen fogad el engem. A közös munkákban nem szívesen vett részt, és ezzel nagyon megterhelt. Én kerültem a konfliktusokat, de egyre nagyobb volt a feszültség és ellenszenv bennem. Emiatt sértetten érkeztem a konferenciára, és az első adódó alkalommal lelki beszélgetést és gyónást kértem, hogy le tudjam tenni ezt a terhet. Mély sérelmek tárultak föl bennem. Dicsőítő, hálaadó szívre vágytam, de tele voltam sértettséggel, elutasítottsággal és békétlenséggel. Világossá vált előttem, hogy bizony súlyosan vétkeztem társammal szemben. De az imádságban ki tudtam vele engesztelődni. Feladatul kaptam, hogy naponta imádkozzam ezért a kolléganőmért, aminek két következménye várható: vagy egyre jobbá válik a kapcsolatunk, vagy kiderül, hogy sokkal mélyebb gyökerei vannak a problémámnak. A gyóntató atya végül megkérdezte, hogy szeretnék-e valami ajándékot kapni Istentől. Könnyek között kértem, hogy lányom magzata meg tudjon fordulni és a megfelelő helyzetbe kerüljön a közeledő szülés előtt. Ez a konferencia ideje alatt meg is történt. A gyónás után felszabadultan vettem részt a dicsőítéseken. A konferencia után naponta eszembe jutottak a végén elhangzott szavak: „A konferencia akkor kezdődik, amikor hazamentek!” Kitartóan imádkoztam kolléganőmért, és bizakodtam. De egy kis levegő után még mélyebben jöttek elő a problémák. Újra elutasító és elutasított lettem. Akkor egy hazugság hozott váratlan fordulatot, melyet a főnökünknek mondott. Tovább nem tudtam hallgatni: az Úr erőt adott, hogy kimondjam valós sérelmeimet, amit csak nyeltem hónapok óta az alázat látszatában, de valójában annak teljes hiányában. A megbeszélés után nem volt békém. A sátán tombolt: képtelen voltam a megbocsátó imát elmondani. Az Úr akkor lehajolt hozzám: világossá vált számomra, mi az a szívemben, ami egyre jobban elfoglalja azt a helyet, amit egyedül a szentháromságos Istennek tartok fenn, hogy övé legyen a dicsőség, hatalom, tisztelet. Az elutasítottság, szeretetlenség és még sok más sötét erő kezdett eltakarodni. A szívembe újra Isten békéje költözött. Egy szempillantás alatt megszűnt hosszan tartó fejfájásom, gyomorfájásom és hányingerem - hiszen torkig voltam ezzel a helyzettel. Utáltam az egészet. A hálakönnyeim csak potyogtak, mert az én Szabadítóm rendet tett: parancsolt és világosság lett. Mély megkönnyebbülés költözött a szívembe. Hála, hogy az élő Isten meghallotta kétségbeesett kiáltásomat, és nem hagyott magamra. Kinyitottam a Szentírásomat: „Fölemeltem szememet az égre, és visszanyertem értelmemet. Erre áldottam a Fölségest, és dicsőítettem és magasztaltam az örökké Élőt, mert az ő hatalma örök hatalom, és országa nemzedékről nemzedékre fennmarad. (Dán 4,31)"




12. Mindkettőnket meggyógyított az Úr! (Judit és Isti)


Juditnak 5 éve fájt a bal térde. Kért közbenjáró imát, de nem ezért. A szolgáló testvér ima közben mégis Judit bal térdére helyezte a kezét. Azóta eltelt 4 hét, és Judit fájdalom nélkül tud futni és táncolni. Istinek 4 éve volt gerincsérve, mely gyógytornával kezelhetővé vált, azonban a mindennapi mozgást jelentősen lekorlátozta. Ugyan a konferencián nem imádkoztak kifejezetten ezért, de azok a mozdulatok, melyek korábban fájtak, nem jelentenek fájdalmat a konferencia óta. Ezen felül, Isti a munkanapok végén szinte csak azt látta, hogy mit nem végzett el és ez nagyon frusztrálta. Azóta viszont elsősorban azt veszi észre, amit sikerült elvégeznie, így nagyobb örömmel és megelégedettséggel megy haza. Mindegyik gyógyulásért nagyon hálásak vagyunk! Judit és Isti