Tanúságtételek

a 2018-as

konferenciáról

Ez a Te történeted is!

Nagyon várjuk, hogy megoszd velünk élményedet!

Tanúságtételek a konferenciáról

Éva


Szeretett Testvérek! „Ha valaki szeret engem, megtartja szavamat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála.” (Jn 14,23) Ezt az igét olvastam ma reggel. Vasárnap este Wes Hall előadása után indultunk haza a konferenciáról. Nagy élvezettel idéztük fel a sok-sok szép élményt: benne maradtunk az imádságos lelkületben. Ma itthon folytatjuk a konferenciát. Nagy ajándék volt megerősödnöm abban a tapasztalatban, hogy Isten csapatában harcolunk: részese vagyok a győzelemnek, ami a küzdelem után jön! Maga az Úr vezet ezen az úton. Ő nem kényszerít semmire, sőt a végsőkig megadja a szabadság örömét és élvezetét. Önszántamból döntöttem mellette, és a csapatának tagja vagyok. Ezekben a napokban megtapasztaltam, hogy egyre jobban élvezem a hozzátartozást. Meg akarom ismerni Istenemet, hogy az ő parancsait napról- napra egyre tökéletesebben megtartsam. Ez egy erős elköteleződés, ami kedves Őneki, és sok áldás érkezik ezáltal. Már a konferencián is tapasztaltam a bőséget és a kimeríthetetlen gazdagságot, amivel kedveskedtek a szervezők. Köszönöm. Csend, ötletesség, hangos dicsőítés, mély és igaz gondolatok; egyre jobban kinyíló világkép, ahol van helye minden népnek. Ez a távlat igazából lenyűgözött engem. Gyönyörködtem a fiatalokban, akik viszik tovább a zászlót, mert Istennél mindig van jövőkép, és nincs helye a siránkozásnak, de annál inkább a dicsőítésnek, és a napról-napra erősebb elköteleződésnek: életem minden napját az Ő vezetése alatt szeretném leélni. Köszönöm, hogy Isten győztes csapatának tagja lehetek veletek együtt. Amen.




Katalin


Kedves Testvérek! A Péceli Imádság Háza Imaközösségünkből a Sülysápi testvérekkel összefogásban többen utaztunk a konferenciára. Nagyon hálásak vagyunk Istennek mindenért , amit kaptunk, és szeretnénk nektek megköszönni a sok-sok munkátokat és imáitokat. El voltunk képedve a szervezés gondosságán , a helyszínen található dekorációkon. Kiemelnénk, hogy a több teremben zajló programok közüli választási lehetőség biztosította , hogy mindenki megtalálta azt, amire neki éppen akkor szüksége volt. Úgy éreztük, ez a találkozó egy nagy áttörést hozott. Történt szabadulás azért, mert volt, aki a csendes Szentségimádáson töltött több időt, és a gyónási lehetőség hozta meg neki az áttörést. A tegnapi megosztáson kiderült, hogy volt , aki úton a konferencia felé már szabadult egy félelméből, ami évekig megkötözve tartotta, mások az érkezéskor pillanatok alatt gyógyultak fizikai betegségekből , ismét mások sebekből, egy fiatal énekes mankóval érkezett, de a mankót ott már egyszer sem láttuk a kezében, végül majdnem a helyszínen felejtette úgy vittük utána, és volt aki a haza érve döbbent rá, hogy 16 évig tartó félelméből szabadult, 16 év után először tudott nyugodtan és csendben aludni!! Amiket most leírtam, az csupán néhány ember tanúságtétele. Még a saját közösségünkből sem hallottuk mindenkiét. Dicsőség , Dicsőség , Dicsőség Istennek! Köszönet mindazoknak akik állhatatosan egy éven keresztül imádkoztak áldásért erre az imatalálkozóra, az előadóknak, szervezőknek.




Barbi


Kedves Testvérek!

Nagy lelkesedéssel írom ezt a levelet, teljesen hatása alatt vagyok a hétvégének!
Dicsőség az Úrnak!

A szervezés, a szolgálatok, az előadások és a helyszín is kiváló volt! Nagyon el tudtam mélyülni a dicsőítésben, és nagyon nagy szabadságot éltem meg a hétvége alatt.

Már az első nap reggele azzal kezdődött, hogy hirtelen úgy döntöttem, hogy a szállásunkról, belvárosból elsétálok az Expo területéig. Félúton, miközben épp dicsőítő dalokat énekeltem magamban, egy fiatalember leállított, először segítséget kért, de mondtam neki, hogy nem vagyok helyi, így megköszönte és tovább ment. Majd 2-3 méterről visszafordult, és megkérdezte, hogy nekem ugye van közöm Istenhez? Ezt azért kérdezi, mert ahogy elmentem mellette érezte, hogy valahogy más vagyok, de ezt fizikailag érezte, és felemelve mutatta a karját, hogy még mindig libabőrös, mert akkora hatással volt rá. Azt érezte, hogy valamiért ezt ki kellett mondania, és azt érzi, hogy én nagyon közel állok Istenhez, és Ő nagyon szeret engem.

Ez nagyon nagy hatással volt rám, ezzel kezdődött minden, és ezek után nagyon nagy béke töltött el.

Sok dologra választ kaptam a hétvégén és összességében azt tapasztaltam, hogy az Úr tisztán és világosan tette helyre a dolgokat, és mindig az volt bennem, hogy tudom, hogy jó helyen vagyok! Valahogy bizonyosabb voltam abban, hogy ha mentem például a folyosón, akkor annak oka van, mert beszélni fogok valakivel, akinek az fontos lesz.

Az előadásokon a legtöbbön bent voltam, de volt, hogy valamiért ki kellett mennem, de akkor is ott volt valaki, akivel beszéltem, és azoknak a beszélgetéseknek ott nagyon helye volt! Nagyon sokszor tettem tanúságot azokról, amikben én korábban megtapasztaltam az Úr kegyelmét, és/vagy azonnal fel tudtam használni azokat a dolgokat, amiket az előadásban hallottam, és ezeket a beszélgetéseket nagyon mélynek éreztem. Rendszerint a másik félnek volt erre szüksége, inkább azt gondolom, hogy most én szolgáltam mások felé ezekkel, de ezt nagyon nagy örömmel tettem!

Vasárnap ellátogattunk a Szabad-On csapatunkkal az Imádság Házába, ami nagyon áldott és békés volt! Imáztunk egy jó adagot, dicsőítettünk és tudatosan az Úr és a csapatunk elé vittük azokat a gondokat, amikben egymást szeretnénk hordozni. Ezeket is úgy tettük, hogy többünket is indított a Szentlélek. Az egyikünket arra, hogy gondoljuk át, milyen problémáink vannak, és aztán ezeket tudatosan vigyük az Úr elé és erőteljesen dicsérjük az Urat (Flach Gabriella előadásában hallottak alapján) A következő tagunk az egymás hordozására kapott egy képet az Úrtól, a harmadik tagunk indítására pedig ki is mondtuk ezeket a gondokat. Ezek nagyon mély dolgok voltak, amik a személyes életünkben vannak, többen könnyek között tettük ezeket az Úr elé.
Amit én akkor az Úr elé vittem, abban megerősítést és válaszokat kértem.
Még aznap este visszaértünk a konferenciára, ahol Wes előadása még tartott, kb 40 percet hallhattam még belőle. De ebben a 40 percben megkaptam a megerősítést.

Összességében egész hétvégén azt éreztem, hogy jó helyen vagyok, mindig tudtam, hogy pontos oka van annak, hogy ahol vagyok, miért vagyok pont ott, miért találkozom , beszélek pont azzal az emberrel. Összességében olyan kerek egész volt minden, mintha a kirakós darabkái a helyükre kerültek volna.

Köszönöm a lehetőséget a szolgálatra is! Csodás volt az Urat dicsérni mindig mindenhol!

Az Úr áldása kísérjen Benneteket!




Ági


Kedves Mindenki! Nem is igazán tudom, hogy hol kezdjem, mert annyi minden történt velem ezen a konferencián. Egy nagyon kemény év van mögöttem érzelmileg, lelkileg, fizikailag. Nagyon megpróbált az Úr az elmúlt egy évben, bár ahogy az Ige mondja, megpróbáltatásra van szükségünk, hogy ezáltal állhatatosságot nyerjünk. Így utólag nézve, valóban:) Benne lenni már kissé nehezebb. De amiről igazából írni akartam, hogy hála és dicsőség az Úrnak, mert valami mélyet, és valami újat hozott a szívembe, a lelkembe, az életembe. Úgy érzem magam, hogy az Úr rám zúdította a rengeteg ajándékát, és csak győzöm kicsomagolni. Tisztán látok nagyon sok mindent, amit eddig nem láttam, és nagyon sok irányt, és tervet kaptam az ÚRtól, ami valószínűleg hosszú távú terv, mert valami még elég távolinak tűnik, de az Úré, és Őt várom ebben. Ez volt az általános rész:) Nézzünk konkrétumokat: - A konferencia fizikai megszervezésében nem vettem részt, de annyira szépen minden tökéletesen a helyén volt, hogy csak ámultam és bámultam. Kezdve a helyszíntől, a diszítésen át, az étkezésig, a szervezésig minden a helyén volt. Ami esetleg emberileg kimaradt, azt az Úr kipótolta. Bár én emberi hiányosságokat nem éltem meg:) Az volt még bennem, hogy az Úr nagyon megáldotta a sok imánkat, ahogy tételesen mindenkiért és mindenért imádkoztunk. Jó volt ez a horizontális és vertikális ima. Nagyon tetszett. - És ha már ennél tartunk, döbbenetes volt rájönnöm, hogy az imaszándék, amit heteken át személyesen hordoztunk Csacsával, a konferencia végére személyes imaszándékká lett, és az Úr meghívott arra, hogy tovább imádkozzak ezekért a szándékokért. Az egyik meghívás, a zsidókért való imádság, az nagyon konkrét volt a konferencia során. A másik imaszándékunk, a magyarországi Imádságháza Mozgalomért, pedig az utolsó nap tette az Úr nagyon a szívemre. - A szolgálatról: közbenjáró szolgálatot kaptam az Úrtól, és nagyon fel is kent rá. Még én is megdöbbentem, hogy milyen erősen indított a Lélek. De mondjuk nekem már önmagában véve nagy ajándék látni a sok embert az Úr szemével a közbenjáráson át. Nagyon meghatódtam az átadott életeken, a lelkes szíveken. Nagyon szép:) A fiatalok, az idősek, a sok-sok átadott élet. Meghatott nagyon. - Van egy nagyon egyszerű, de nekem annál lelkesítőbb csoda is a konferencia kapcsán. Lehet, hogy sokan ezt nem fogjátok érteni, mert aki tud autót vezetni, és ettől nem fél, az annak semmi. De nekem nagy ajándék. Szóval hosszú évek imája után az Úr decemberben megajándékozott egy autóval. Annyira mindent szépen elrendezett ezzel kapcsolatban, hogy tudtam, ezt az autót az Úrtól kaptam ajándékba. Nagyon örültem neki. Majd ezután jött a nehezebb rész is. Hogy vezessem. Régóta van jogosítványom, de nem sokat vezettem az elmúlt 19 évben. (Alapban fogalmam nem volt, hogy milyen anyagi és nem anyagi szükségek vannak még az autóhoz. )Majd apukám autóbalesetben halt meg, és most döbbentem rá, amikor vezetni akartam, hogy mennyi de mennyi félelem van a tapasztalatlanságon túl bennem. Egyszerűen nem bírtam elindulni az autóval. Hányszor elhatároztam, és nem ment. Szegény olyan szintig lemerült az akkumulátora, hogy szerelőhöz kellett vinni, mivel nem használtam. Még decemberben az volt a "vízióm", hogy majd a konferenciára már autóval megyek, aztán a hónapok teltek, én meg nem mertem elindulni, így le is tettem róla. Aztán pénteken, ahogy a buszokat nézegettük, hogy lehetne kijutni, egyszer csak bevillant, menjünk autóval. A barátnőmmel végignéztük az útvonalat, részletesen, google view segítségével, fáról fára, lámpáról lámpára. És megszületett az elhatározás, autóval megyünk. Autóval mentünk, autóval jöttünk. Istené a dicsőség, hogy minden áldott nap egészben odaértünk, és egészben hazaértünk. Szóval tudom, hogy ez viccesnek tűnhet sokaknak, de nekem egy nagy csoda, és az, hogy az Úr a legkisebb, legemberibb dolgokban is megsegít. Ami még nagy ajándéka volt a konferenciának az a mély tudat, ha Isten víziót ad az életedre, akkor higgy benne, mert 5 év, ha 10 év, akkor is elhozza. Isten hűséges. Szóval én köszönöm mindnyájatoknak a hűséges imákat, és szolgálatot! Nagyon megáldott minket az Úr! Dicsőség Neki! Szeretettel gondolok rátok!




Judit


Szolgálóként az Imádság Háza Konferenciának kevés programján tudtam résztvevőként jelen lenni, de amikor sikerült, akkor nagyon gyorsan bevitt az Úr a történések sűrűjébe. A legtöbb lelki élményem az Imádság Házában volt. Ezek közül most az egyiket szeretném megosztani. Vasárnap 12-14 óráig szerveztük a buszos „kirándulást” az Imaházba. A szó legjobb értelmében volt ez kirándulás. Az volt a cél, hogy aki szeretne eljutni a Pécsi IH-ba, az így, szervezett formában megtehesse. 12-kor indult a busz, amire már pár plusz álló hely is elfogyott. 11 órakor négy testérrel már elindultunk a Házba, hogy előkészítsük a helyet. Én az egyik szolgáló testvérrel az agapéra készültem, a többiek, a Sülysápi Imaház dicsőítő csapata pedig 11:30-tól már dicsőített. Az volt a terv, hogy amikor megérkeznek a látogatók, ne akkor kezdjünk el dicsőíteni, hanem már az imádságba érkezzenek bele, és a távozásuk után is folyt tovább a dicsőítés. Éreztem a szívemben, hogy itt valami lesz!! Isten valami nagy dolgot készít most elő! Amikor 12.45 körül megérkezett a busznyi ember, és még 3-4 autó is mellette (kb. 80-an voltunk ott), már mélyen bent voltunk a dicsőítés légkörében. Ahogy bejöttek az emberek, valami csodát éltünk át: nagyon megérintő volt látni az embereket. Volt, aki felemelt karral azonnal dicsőítésbe kezdett, volt, aki térdre esett, sokan sírtak, és voltak, akik nevettek. Mások egyszerűen csodálkozva nézték, hogy mi zajlik itt. Előre meg volt beszélve egy terv, hogy hogyan legyen az itt eltölthető egy óra, mivel a csapatnak azt ígértük, hogy 14 órára, a program folytatására visszaviszi őket a busz az Expoba. A terv az volt, hogy megérkeznek, Tibi bemutatja kicsit a Házat, aztán lesz dicsőítés, végül pedig megvendégeljük a látgatókat. Ez volt a mi tervünk. Nem volt rossz terv, de Isten jobbat gondolt! A dicsőítés vezetője engedelmesen az előzőekben megbeszéltekhez, lehalkította a dicsőítést kb. 20 perc után, és intett a férjemnek, hogy most akkor jöjjön, és mutassa be a Házat. Tibi elindult, de én akkor már láttam, hogy ebből nem lesz beszéd… Odaállt a mikrofon elé, de a könnyeitől nem tudott megszólalni. Eltelt így kb. 1-2 perc. Közben nagy csönd… Aztán Tibi erőt vett magán, és mondta, hogy ritkán esik meg vele, hogy belé akad a szó, de most épp ez van, úgyhogy inkább hagyjuk az egészet, és dicsőítsünk tovább, az lesz a legjobb. Nagyon megtapsolták, és a meghatott percek után, még mélyebben és még erősebben tört ki a dicsőítés. Ekkor már az Öröm Lelke áradt ki az Imaszobában, és nagyon jó volt Isten jelenlétében lenni! A légkondi már nem bírta, folyt rólunk szinte a víz, de teljes erőből dicsértük az Istent. Van, aki azt mondta, hogy leszakadt a menny, és azt éreztem, hogy megremegett a föld. Az Úr dicsősége bevont bennünket, az Imaház falai megszűntek, és valóban Dávid sátrában voltunk! Aztán egy idő után Tibi újra próbálkozott. De ekkor már csak annyit mondott, hogy nagyon örül, hogy mind itt vagyunk, dicsérjük az Urat, más nem számít. Ha jól emlékszem, próféciák is elhangzottak. Gábriel Zoli elmondta, hogy már sokszor megizzadt ebben a házban a hőség miatt, amikor nyáron sokan vagyunk itt együtt. Nincs az a légkondi, ami nyáron ezt a házat ennyi emberrel le tudná hűteni. És képzeljük el, hogy most Isten Szívében vagyunk, és nincs semmi vagy senki ezen a világon, ami Isten Szívét, ami értünk lángol az Ő szeretetében, le tudná hűteni. Nagy öröm volt bennem az miatt is, hogy itt szolgálóként, mint házigazdák láthattuk vendégül a betérőket. Nagyon hálás vagyok ezért a megtiszteltetésért és kiváltságért! 13.45 körül a buszos vendégeknek sajnos el kellett indulniuk, próbáltuk vízzel kínálni őket, mivel nagyon meleg volt az idő, kézbe fogtak pár pogácsát, és elfutottak, vissza a konferenciára. Kb. 15-en maradtunk még, és imádkoztunk tovább. Gábriel Zoli elmondta, hogy indítást érzett valamire, de a tömeg miatt ezt nem lehetett volna megvalósítani, ezért akkor most: tegyük le a tenyereinket a földre, menjünk le négykézláb, és imádkozzunk ezért a földért, ahol most állunk. Kerestem egy helyet, és csináltam, amire meghívást kaptam. Nem néztem semerre, hogy más mit csinál… Ahogy elkezdtem imádkozni, éreztem, hogy a Szentlélek veszi át az imám fölötti uralmat, és erős zokogás tört ki belőlem. Három évvel ezelőtt, Mijo Barada lelkigyakorlatán kaptam elhívást a területi imára, és azóta, néhány testvérrel együtt imádkoztunk az egyházmegyénkért, Pécsért, és azért a területért, ahol élünk. Most, az Imaházban, ott négykézlábra ereszkedve, azt éltem meg, hogy Isten nem bánja meg az elhívását, és mindenben töri előttünk az utat, ha az Ő szándékaiért imádkozunk. MOST történik mindaz, amit az elmúlt 3 év alatt kívántunk az imáinkban. Egyrészt nagy hála öntött el az életem csodái miatt, mindaz miatt, amit Isten megcselekedett, az imamisszionáriusi elhívásom miatt, az Úr által engedélyezett küzdelmeim és szenvedéseim miatt, de leginkább amiatt a szerető irgalom miatt, amit ebben a percben megtapasztaltam. Biztos hittel tudtam azt is, hogy MOST ledőlnek falak, és Jézus Krisztus szabadítása megnyilvánul e fölött a terület fölött. Közben a többiek már táncba is fogtak, és folyt a dicsőítés. NAGY KEGYELEM VOLT!!! Volt bennem egy furcsa érzés, amit nem tudtam magamnak megmagyarázni. Az, hogy azért elég megalázó volt ez az egész ima ott négykézláb… Nem zavarta meg a békémet, de mégis ez az érzés volt bennem. Nem tudtam hová tenni ezt a gondolatot, érzést. Délután 15-18 óráig az Imádság Háza standjánál volt szolgálatom, de úgy döntöttem, hogy bezárom a bazárt, és beülök egy tanításra, Pavol Strezo tanítására. (Általában nem szoktam elhagyni, amit vállaltam, de most erre éreztem indítást.) Pavol tanítását nagyon vágytam hallani. Egy igével kezdte:„Megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” 2Krón 7,14 Ekkor már tudtam, miért kellet négykézláb imádkozni.Este, mikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott Szent Bernadett, akinek, amikor megjelent Mária, arra kérte, hogy igyon a mocskos vízből, amit mutatott neki. Bernadett megtette ezt. Engedelmes volt, és hagyta magát megalázottá válni Istenért. Isten nagy dolgokat tett. Ő pontosan tudja, hogy mik a céljai, mit akar, és ehhez minek kell megtörténnie. Áldom Őt mindazért, amit cselekszik a történelemben! Ő a Történelem Ura! Meglesz minden, amit akar! Hálás vagyok ezért a tapasztalatért, amit átélhettem, és az életevezetésért, amit Istentől kapok. Adja meg nekem az Úr, hogy engedelmes gyermeke lehessek, hogy mindent meg tudjon cselekedni ebben a világban, amit általam tervezett el! Amen.




Anikó


Sziasztok! Szeretnék tanúságot tenni arról, hogy a hétvégén Pécsen mi történt velem.
Nagyon köszönöm nektek a sok-sok munkát és az Úr áldjon meg benneteket a szolgálatotokban és a hétköznapokban.
A Szentlélek áradjon ki rátok. Pécsen az imádság háza konferencián az utolsó nap, amikor imadkoztunk a gyógyulásokért én a szívemben kértem gyógyulást és azt, hogy a tejfehérje érzékenységemből meggyógyuljak. Imádkoztunk gyógyulásokért és a végén kérték, hogy nézzük meg, hogy meggyógyultunk-e. Én a mellettem ülőket megkérdeztem, hogy van-e nálunk egy pohár tej. Sajnos nem volt, így eldöntöttem, hogy olyat ebédelek amiben van tej. Sajtós tejfölös lángost ettem amitől azelőtt komoly bajom lett volna. Amikor haza értünk az első teendőim között volt, hogy megigyak egy pohár tejet. Ezután sem volt bajom. A vacsoránál is mindent ettem és utána a közösségemnek elmondtam, hogy az Úr meggyógyított a tejfehérje érzékenységemből. Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy ilyen csodálatos dolgot tett velem. Most a hétköznapokban tanúságot teszek a gyógyulásomról. Gyógyulásom után amikor bementem a pékségbe és kértem egy túróstáskát az eladó azt mondta, hogy abban sajnos van tej. Mondtam köszönöm, hogy szólt de a hétvégén meggyógyultam. Kérdezte, hogyan, mert a gyereke is tejérzékeny. Elmeséltem neki, hogy hol voltam és az Úrtól kértem és ő jónak látta, hogy meggyógyuljak és így is lett. Az eladó nagyon megdöbbent és örült neki de látszott, hogy nem tudja hova tenni, de máig ha Ő van a pékségben, beszélgetünk. Dicsőség az Úrnak.




Judit


A Szent Antal közösségtől kaptam a meghívást a konferenciára. Kismagzatunk elvesztése óta nem tudok talpra állni, bármennyit imádkozom és akarok éssszel is felállni a szomorúságból. Itthon magányomban számtalan kérdéssel és kéréssel, vallomásokkal árasztom el Mennyei Atyámat. Kértem, válaszoljon mindenre. De mit is szeretnék, nem ismerem tervét és nekem nem ígérte - mint Ábrahámnak -, hogy megsokasít. Az Üdvösségre meghívott, de a többit csak kapizsgálom. Szombat reggel korai indulást terveztünk a gyerekekkel, de csak délre értünk oda, mert annyira ki voltam - ismét - borulva. A dicsőítő énekek alatt még jobban sírtam, nem tudtam megnyugodni. Ebéd helyett közbenjáró imát kértünk elsőként. Mikor Ági elé leültem, nem tudtam semmit mondani, pedig nagyon készültem rá. Nem tudtam megszólalni és fojtogatott a sírás. Ági ismeretlenül tárta a JóIsten elé a problémáimat, nem ismer és nem tud semmit rólam. És ott, akkor, pontosan azokra a kérdéseimre jött válasz (!), amiket otthon, a korábbi hetekben tettem fel Jézusnak, világosan és pontosan közölt mindent. Korábban kértem öleljen át valahogy, és Ági által megölelt. Erre is válaszolt. És Ígért is !!!! Nekem, nekünk is!!!! (nemcsak Ábrahámnak) A férjem ezzel párhuzamosan kért közbenjáró imát és ő is ugyanazt az üzenetet kapta. Így már csak a felismeréstől és Isten megtapasztalásától voltam ledöbbenve, mennyire és tényleg naprakész, ami így van, de ezt felfogni, hihetetlen. Örültem, hogy fontos neki a kis családunk és Isten keresztény Európáról alkotott tervéhez mi is meghívottak vagyunk. Hálásan köszönöm a lehetőséget, az előkészületi imádságot és közbenjárásokat. Dicsőség Istennek!




Magdolna nővér


Hála van a szívemben, hogy részt vehettem az Imádság Háza Konferencia egy napján. Leginkább az érintett meg, hogy megtapasztaltam egyfajta belső szabadságot az imák, a dicsőítés és az előadások által. Megláttam azt a mélységet is, amit el lehet érni, amit eddig csak a Kármelben tapasztaltam meg: az ima elsősorban kegyelem, feladat és ajándék. Dicsőítve, énekelve részese lehetek annak a tapasztalatnak, hogy Isten szeret engem. Ennél nagyobb ajándékot kaphat-e az ember? A személyes közbenjáró imaszolgálat által méginkább megérezhettem a Szentlélek vezetését, vagyis áradt a Kegyelem. Azóta is őrzöm azt a kis lángot, amit ott kaptam.




Attila


Kedves Mindenki!

Nagy-nagy örömmel készültem és mentem az idei Imádság Háza Konferenciára. Számomra ez volt a harmadik ilyen alkalom. Ami most is megragadott, mint ahogy az előző konferenciákon is, az az egész konferenciának a légköre, a hangulata és a kisugárzása. Ahol ennyi ember dicsőít és kifejezi az Isten iránti szeretetét, ott valóban csak erősödni, gyógyulni és töltekezni lehet. Így volt ez most is. Az előző konferenciák után év közben, azokban a bizonyos szürke hétköznapokban sokat gondoltam vissza az Imádság Háza Konferencia fényére és az ott kapott erőre. Isten tehát olyan alkalmakat nyújt ezekkel konferenciákkal, amikből az egész év folyamán élni lehet. Lelkipásztorként egyházi szolgálatban tevékenykedem, és bizony nemegyszer kényszerülök szembesülni az egyházi élet lehangoló és sivár helyzetével, az elhaló egyházközségek szomorú sorsával. De ha eljön az ember az Imádság Háza Konferenciára, akkor látja a Szentlélek működését, megtapasztalja az Egyház életerejét és a megújulás csodáját. Mindez üdítően és bátorítóan hat.

Az előadásokból különösen Flach Gabriella tanítása ragadott meg. Sok értékes gondolat hangzott el tőle, de ami kiváltképpen bennem maradt, az a következő: Isten előtt ott vannak a réges-régen elmondott, elsuttogott imáink. Isten őrzi ezeket az imákat a szívében. Visszagondoltam gyermekéveimre, hogy mennyit imádkoztam és adoráltam szülőfalum templomának csendjében. Igen, Isten nem felejtette el ezeket az imákat. Hála érte.

Köszönet a szervezőknek, akik minden szempontból kiválóan megszervezték az idei konferenciát. Isten áldja meg őket minden munkálkodásukban!





  • Facebook